A Hungarocomixra jelenik meg a Buborékhámozó 10. száma. A címlap Lanczinger Mátyás munkája.
Frissítés: a kiadvány végleg elfogyott, utánnyomása nem várható.
Az első cikk szerzője Kránicz Bence, aki lapunk eddigi első és utolsó pályázata alkalmából debütált, Megtorló-elemzése került be a BH 3. Számába. Azóta foglalkozott már nálunk a Stroboscopával, a Csodálatos Pókemberrel, Kalyber Joe-val és az Asterios Polyppal. Ezúttal nem egy konkrét műnek szentelte figyelmét, hanem Neil Gaiman munkásságát tekinti át, különös tekintettel arra, amit eltanulhatnának tőle reménybeli hazai képregényírók is. Bence egy ideje már a Mozinetben is publikál képregénykritikákat.
Először adott viszont írást a BH-nak Kálovics Dalma, a szép emlékű Japanimánia rádió volt munkatársa, a Mondo magazin szerkesztője, számos manga magyarítója. Dalma specialitása a gender studies, nem véletlen tehát, hogy választása egy olyan japán képregényre esett, amely történelmi (ál-történelmi) köntösben foglalkozik a nemi szerepekkel.
Újabb állandó jellegű munkatárs következik Nagy Krisztián személyében, akit leginkább a Geekz blogra készült kritikái és interjúsorozatai révén ismerhetnek azok, akik nem olvassák rendszeresen a Buborékhámozót. Pedig immár itt is szép múlttal rendelkezik: a BH 5-ös számába leadott Donjon (Torony) univerzumot bemutató írását Enrico Mariniről, André Chéret-ről és a Titkos történelem sorozat elemzése örvén Igor Kordejről készített elemzések követtek. Ezúttal egy vegyespáros művel foglalkozik, a belga Jerry Frissen és az amerikai Guy Davis közös képregényével, amelynek sokat mondó címe „A zombik, akik felfalták a világot”.
Másodszor vendégeskedik lapunkban Farkas Dávid, a kepregeny.net blogjának szorgalmas szerzője. Míg első alkalommal egy „igazi” buborékhámozást végzett egy Batman-oldalon, most egy teljes művet mutat be részletesebben. Az önéletrajzi ihletésű Disappearance Diary-vel két keleti téma is bekerült a BH-ba, amire a 2-es szám óta nem volt példa.
Mint ahogy alapvetően önéletrajzi ihletésű az a képregény is, amellyel másik „újonc” szerzőnk, Oravecz Gergely foglalkozik. Gergő az ekultura.hu-ra írt ajánlóin kívül rajzolóként is ismert képregényes körökben, itt, a blogon is méltattam már Blossza című webcomic-ját. Nem csoda, hogy kedvencei közé tartozik Eddie Campbell és alteregója, Alec, akinek a pályáját bemutatja ebben az első írásában.
Ennyi kiváló író mellett a szerkesztő már alig rúg labdába. Lázasan kerestem magyar témát, hisz mindenki más külföldit választott, így döntöttem végül egy olyan mellett, amit már régóta meg akartam írni: az 1957-es amerikai és az 1959-es magyar „Egy Jenki Arthur király udvarában” gyanús hasonlóságai és szembetűnő különbségei ihlettek meg.