A Teddy Ted-sorozat első része 2012 márciusában, a 22. képregénybörzére jelent meg, és egyetlen hosszú történetet tartalmazott.

A kiadvány nálunk elfogyott, terjesztőinknél még valószínűleg fellelhető.

A Hungarocomixra jelenik meg a Nero Blanco Comix kiadásában a Papírmozi képregénymagazin 5. száma, 96 fekete-fehér oldalon. A címlapot Vass Róbert készítette.

A kiadvány végleg elfogyott.

A 2011. december 11-i Hungarocomixon mutatkozik be a Nero Blanco Comix új sorozata, egy klasszikus francia képregénynek, a Reménység úttörőinek az első epizódja. A címlapon kívül az első három és még néhány további oldalt is megmutatunk előzetesként.

A kiadvány 52 oldalas, fekete-fehér, puhafedeles, 260x180 mm.

A kiadvány nálunk elfogyott, terjesztőinknél még valószínűleg fellelhető.

Kuczora Zsolt első önálló képregénye egy alternatív huszadik században játszódik, ahol még mindig a szén jelenti a fő energiaforrást. Amikor az egyik nagyhatalom bejelenti az igényét az atom békés használatára, az élesen ütköző érdekek a többieket is cselekvésre késztetik. Megjelent a Nero Blanco Comix gondozásában, 2010. novemberben. A kiadványt a szakmai zsűri 2011-ben jelölte az Alfabéta-díjra. A folytatásban a címlap és néhány mintaoldal látható.

A kiadvány végleg elfogyott.

Süli Andrea 26 oldalas képregénye eredetileg a Dharma antológia 3. számába készült, ám amikor kiderült, hogy a kiadvány nem valósul meg, megállapodtunk, hogy a Nero Blanco Comix önálló füzetben megjelenteti a 2009 őszi rendezvényekre, a képregénybörzére és a MondoConra.

írta és rajzolta Süli Andrea, a szöveget szerkesztette és beírta Bayer Antal, megjelent 2009. októberben. A folytatásban a címlap és néhány mintaoldal látható.

Frissítés: a kiadvány véglegesen elfogyott.

2009-ben először fordult elő, hogy magyar képregényesek is beneveztek az Angoulême-i képregényfesztiválhoz kapcsolódó 24 órás rajzolásra. A témát a kezdéskor kapták meg, az oldalakat folyamatosan kellett feltölteni a fesztivál honlapjára - 24 óra alatt 24 oldalt, közte egy cím- és egy hátlapot. Ez volt egyben az első év, hogy kifejezetten szöveg nélküli képregényeket kértek a szervezők, ezzel is növelve a nemzetköziséget. A történetnek egy múzeumban kellett játszódnia, és a művek bő egy éven át láthatók voltak a fesztivál honlapján. Kiadványunk Vincze Nóra és Hromkó István rögtönzését tartalmazza.

A 150 példányban készült kiadvány elfogyott, utánnyomása nem várható.

A második Papírmozi 4 előzetesben volt látható az első oldal Olivier Grenson belga képregényalkotó "A szentségit" (eredetiben: Tonnerre de Dieu) című, 14 oldalas képregényéből. Részben ehhez kapcsolódik a rövid, e-mailben készült interjú, amely a kiadványban olvasható - és amelyet most teljes terjedelmében közlünk. Az alkotótól kapott fényképet Jeffrey Beckers készítette.(Hogy ne kelljen kattingatni, az előzetest ide is bemásoltam.)

PM: Nagyon szépen köszönjük, hogy hozzájárultál ennek a történetnek a közléséhez. Mint olvasható a honlapodon, eredetileg a Spirou hetilapban kellett volna megjelennie, még 1988-ban. Miért maradt ki mégis akkor?

OG: Az indoklásban még olyan mondat is állt, hogy „gyakrabban kéne ilyen minőségű munkákat kapni”! Két hibát emeltek ki: az ecsetes kihúzást és a forgatókönyvet. Azt el kell ismerni, hogy nem volt könnyű elhelyezni egy 14 oldalas történet a lapban. Máskor – korábban vagy később – megjelenhetett volna. Vagyis jókor kell lenni jó helyen. Ezek után ajánlottak egy másik forgatókönyvet, amiről megtudtam, hogy minden „jó” kezdő rajzolóra megpróbálják rásózni. Aztán ebből a szerkesztők által dédelgetett sztoriból nem lett semmi... Mindenesetre az elutasítás elbizonytalanított és más irányban indultam tovább. Ebből lett a Jack et Lola, amit a Circus hozott le.

Már csak pár nap, és a 7. Magyar Képregényfesztiválon kapható lesz az újrainduló Papírmozi 4. száma. Hasonlóan a korábbi, még a Képes Kiadó gondozásában megjelent számokhoz, ez is tartalmaz magyar és külföldi képregényeket, valamint magába olvasztja kiadónk képregényes szaklapjának, a Buborékhámozónak a profilját is, amennyiben képregényekről szóló cikkeket, portrékat, interjúkat, formanyelvi elemzéseket, tanulmányokat, történeti áttekintéseket is közöl.

Frissítés, 2015 tavasz: a Papírmozi 4. száma elfogyott, utánnyomás nincs tervezve.

Az első, két oldalas képregényt Oravecz Gergely készítette, a címlaphoz kapcsolódva (vagy fordítva). Az idei Alfabéta-díjra jelölt Blossza képcsíkok alkotóját a Nero Blanco Comix-kiadványok olvasói eddig cikkszerzőként ismerhették (a Buborékhámozó 10. számában írt egyik nagy kedvencéről, Eddie Campbellről), most először közlünk tőle képregényt.

Az interjú a Fekete-Fehér Képregényantológia 3. számában jelent meg, 2005. novemberében.

FF: Miriam, a honlapod nyitóképe egy budapesti látkép*. Itt születtél, Izraelben töltötted a fiatalkorodat, most New Yorkban laksz és dolgozol. Hogyan és miért alakult így az életed?

* megjegyzés: az új honlapon már más design látható, a budapesti látképet lent mellékeltük.

MK: Szerintem azért alakult így az életem, mert zsidók vagyunk. Természetesen az emigráció nem kizárólag a zsidókra jellemző, de van egy nagy különbség, hiszen létezik egy „zsidó haza". Ahol nem idegenben élünk, hanem az igazi hazánkban, ahová 2000 éve vágytunk, érte imádkoztunk, ahová minden zsidó „hazamehet". De én sosem voltam cionista. Szerettem az izraeli életet, de végül máshol telepedtem le.

A Három Madár Műhely tagjai az 1990-es évek elején szövetkeztek képregények írására és rajzolására. Közel tíz éven keresztül dolgoztak a legkülönbözőbb újságoknak – volt olyan év, amikor 20-nál is több lapban jelentek meg hosszabb-rövidebb történeteik. Visszatérő vendégek voltak a Kretén humormagazinban, a Blikkben és a Fülesben is. Utóbbiban jelent meg heti folytatásokban a Héraklész is, amely most olvasható először összegyűjtött kiadásban.

Frissítés, 2015. január: a kiadvány elfogyott, utánnyomása nincs tervezve.

A Hungarocomixra jelenik meg a Buborékhámozó 10. száma. A címlap Lanczinger Mátyás munkája.

Frissítés: a kiadvány végleg elfogyott, utánnyomása nem várható.

Az első cikk szerzője Kránicz Bence, aki lapunk eddigi első és utolsó pályázata alkalmából debütált, Megtorló-elemzése került be a BH 3. Számába. Azóta foglalkozott már nálunk a Stroboscopával, a Csodálatos Pókemberrel, Kalyber Joe-val és az Asterios Polyppal. Ezúttal nem egy konkrét műnek szentelte figyelmét, hanem Neil Gaiman munkásságát tekinti át, különös tekintettel arra, amit eltanulhatnának tőle reménybeli hazai képregényírók is. Bence egy ideje már a Mozinetben is publikál képregénykritikákat.

Először adott viszont írást a BH-nak Kálovics Dalma, a szép emlékű Japanimánia rádió volt munkatársa, a Mondo magazin szerkesztője, számos manga magyarítója. Dalma specialitása a gender studies, nem véletlen tehát, hogy választása egy olyan japán képregényre esett, amely történelmi (ál-történelmi) köntösben foglalkozik a nemi szerepekkel.

Újabb állandó jellegű munkatárs következik Nagy Krisztián személyében, akit leginkább a Geekz blogra készült kritikái és interjúsorozatai révén ismerhetnek azok, akik nem olvassák rendszeresen a Buborékhámozót. Pedig immár itt is szép múlttal rendelkezik: a BH 5-ös számába leadott Donjon (Torony) univerzumot bemutató írását Enrico Mariniről, André Chéret-ről és a Titkos történelem sorozat elemzése örvén Igor Kordejről készített elemzések követtek. Ezúttal egy vegyespáros művel foglalkozik, a belga Jerry Frissen és az amerikai Guy Davis közös képregényével, amelynek sokat mondó címe „A zombik, akik felfalták a világot”.

Másodszor vendégeskedik lapunkban Farkas Dávid, a kepregeny.net blogjának szorgalmas szerzője. Míg első alkalommal egy „igazi” buborékhámozást végzett egy Batman-oldalon, most egy teljes művet mutat be részletesebben. Az önéletrajzi ihletésű Disappearance Diary-vel két keleti téma is bekerült a BH-ba, amire a 2-es szám óta nem volt példa.

Mint ahogy alapvetően önéletrajzi ihletésű az a képregény is, amellyel másik „újonc” szerzőnk, Oravecz Gergely foglalkozik. Gergő az ekultura.hu-ra írt ajánlóin kívül rajzolóként is ismert képregényes körökben, itt, a blogon is méltattam már Blossza című webcomic-ját. Nem csoda, hogy kedvencei közé tartozik Eddie Campbell és alteregója, Alec, akinek a pályáját bemutatja ebben az első írásában.

Ennyi kiváló író mellett a szerkesztő már alig rúg labdába. Lázasan kerestem magyar témát, hisz mindenki más külföldit választott, így döntöttem végül egy olyan mellett, amit már régóta meg akartam írni: az 1957-es amerikai és az 1959-es magyar „Egy Jenki Arthur király udvarában” gyanús hasonlóságai és szembetűnő különbségei ihlettek meg.

A Hungarocomix 2010-re jelenik meg a Nero Blanco Comix 8. száma.

A kiadvány véglegesen elfogyott.

Tartalom:
Különös, idegen nyelven, 3. rész (Vass Róbert, 6 oldal)
Stromfeld: Minden egész (Kemenes Iván, beírás: Varga Péter, 5 oldal)
48-asok: Zenebarátok (írta Bayer Antal, rajzolta Jámbor Lajos, 7 oldal)
Hogyan kerülnek be az én képregényeim a NBC antológiába? (Koska Zoltán, 5 oldal)
Hé, Dodó! (6 új strip, Marabu)
Comic All Girlz (4 strip, Süli Andrea)
Címlap: Fritz Zoltán