A május 12-i 8. Képregényfesztiválon adták át az Alfabéta-díjakat. A zsűri döntése értelmében 2011 legjobb új magyar kép-novellája (rövid képregénye) Haránt Artúr Jazz című, Árva-Szabó Péter verse alapján készített munkája volt, amely a Papírmozi 4. számában jelent meg. Gratulálunk az alkotóknak!
A Páginas amarillas a méltán elfeledett szlovák szuperhősök szaknévsoraként határozza meg magát. A Nero Blanco Comix gondozásában megjelenő magyar nyelvű füzet 8 oldalas, egy hosszabb kiadvány mutatványszámának tekinthető. Radovan Šenšel & Bakay László munkája korlátozott példányszámban készült.
A kiadvány végleg elfogyott.
A 2011. december 11-i Hungarocomixon mutatkozik be a Nero Blanco Comix új sorozata, egy klasszikus francia képregénynek, a Reménység úttörőinek az első epizódja. A címlapon kívül az első három és még néhány további oldalt is megmutatunk előzetesként.
A kiadvány 52 oldalas, fekete-fehér, puhafedeles, 260x180 mm.
A kiadvány nálunk elfogyott, terjesztőinknél még valószínűleg fellelhető.
Kuczora Zsolt első önálló képregénye egy alternatív huszadik században játszódik, ahol még mindig a szén jelenti a fő energiaforrást. Amikor az egyik nagyhatalom bejelenti az igényét az atom békés használatára, az élesen ütköző érdekek a többieket is cselekvésre késztetik. Megjelent a Nero Blanco Comix gondozásában, 2010. novemberben. A kiadványt a szakmai zsűri 2011-ben jelölte az Alfabéta-díjra. A folytatásban a címlap és néhány mintaoldal látható.
A kiadvány végleg elfogyott.
Süli Andrea 26 oldalas képregénye eredetileg a Dharma antológia 3. számába készült, ám amikor kiderült, hogy a kiadvány nem valósul meg, megállapodtunk, hogy a Nero Blanco Comix önálló füzetben megjelenteti a 2009 őszi rendezvényekre, a képregénybörzére és a MondoConra.
írta és rajzolta Süli Andrea, a szöveget szerkesztette és beírta Bayer Antal, megjelent 2009. októberben. A folytatásban a címlap és néhány mintaoldal látható.
Frissítés: a kiadvány véglegesen elfogyott.
2009-ben először fordult elő, hogy magyar képregényesek is beneveztek az Angoulême-i képregényfesztiválhoz kapcsolódó 24 órás rajzolásra. A témát a kezdéskor kapták meg, az oldalakat folyamatosan kellett feltölteni a fesztivál honlapjára - 24 óra alatt 24 oldalt, közte egy cím- és egy hátlapot. Ez volt egyben az első év, hogy kifejezetten szöveg nélküli képregényeket kértek a szervezők, ezzel is növelve a nemzetköziséget. A történetnek egy múzeumban kellett játszódnia, és a művek bő egy éven át láthatók voltak a fesztivál honlapján. Kiadványunk Vincze Nóra és Hromkó István rögtönzését tartalmazza.
A 150 példányban készült kiadvány elfogyott, utánnyomása nem várható.
A második Papírmozi 4 előzetesben volt látható az első oldal Olivier Grenson belga képregényalkotó "A szentségit" (eredetiben: Tonnerre de Dieu) című, 14 oldalas képregényéből. Részben ehhez kapcsolódik a rövid, e-mailben készült interjú, amely a kiadványban olvasható - és amelyet most teljes terjedelmében közlünk. Az alkotótól kapott fényképet Jeffrey Beckers készítette.(Hogy ne kelljen kattingatni, az előzetest ide is bemásoltam.)
PM: Nagyon szépen köszönjük, hogy hozzájárultál ennek a történetnek a közléséhez. Mint olvasható a honlapodon, eredetileg a Spirou hetilapban kellett volna megjelennie, még 1988-ban. Miért maradt ki mégis akkor?
OG: Az indoklásban még olyan mondat is állt, hogy „gyakrabban kéne ilyen minőségű munkákat kapni”! Két hibát emeltek ki: az ecsetes kihúzást és a forgatókönyvet. Azt el kell ismerni, hogy nem volt könnyű elhelyezni egy 14 oldalas történet a lapban. Máskor – korábban vagy később – megjelenhetett volna. Vagyis jókor kell lenni jó helyen. Ezek után ajánlottak egy másik forgatókönyvet, amiről megtudtam, hogy minden „jó” kezdő rajzolóra megpróbálják rásózni. Aztán ebből a szerkesztők által dédelgetett sztoriból nem lett semmi... Mindenesetre az elutasítás elbizonytalanított és más irányban indultam tovább. Ebből lett a Jack et Lola, amit a Circus hozott le.
Már csak pár nap, és a 7. Magyar Képregényfesztiválon kapható lesz az újrainduló Papírmozi 4. száma. Hasonlóan a korábbi, még a Képes Kiadó gondozásában megjelent számokhoz, ez is tartalmaz magyar és külföldi képregényeket, valamint magába olvasztja kiadónk képregényes szaklapjának, a Buborékhámozónak a profilját is, amennyiben képregényekről szóló cikkeket, portrékat, interjúkat, formanyelvi elemzéseket, tanulmányokat, történeti áttekintéseket is közöl.
Frissítés, 2015 tavasz: a Papírmozi 4. száma elfogyott, utánnyomás nincs tervezve.
Az első, két oldalas képregényt Oravecz Gergely készítette, a címlaphoz kapcsolódva (vagy fordítva). Az idei Alfabéta-díjra jelölt Blossza képcsíkok alkotóját a Nero Blanco Comix-kiadványok olvasói eddig cikkszerzőként ismerhették (a Buborékhámozó 10. számában írt egyik nagy kedvencéről, Eddie Campbellről), most először közlünk tőle képregényt.
Az interjú a Fekete-Fehér Képregényantológia 3. számában jelent meg, 2005. novemberében.
FF: Miriam, a honlapod nyitóképe egy budapesti látkép*. Itt születtél, Izraelben töltötted a fiatalkorodat, most New Yorkban laksz és dolgozol. Hogyan és miért alakult így az életed?
* megjegyzés: az új honlapon már más design látható, a budapesti látképet lent mellékeltük.
MK: Szerintem azért alakult így az életem, mert zsidók vagyunk. Természetesen az emigráció nem kizárólag a zsidókra jellemző, de van egy nagy különbség, hiszen létezik egy „zsidó haza". Ahol nem idegenben élünk, hanem az igazi hazánkban, ahová 2000 éve vágytunk, érte imádkoztunk, ahová minden zsidó „hazamehet". De én sosem voltam cionista. Szerettem az izraeli életet, de végül máshol telepedtem le.
